dolgozik

Forms

dolgozik^[1] Dialects have dogozik, dógozik, dógzik and dóugozik.^[2][3][4]

Etymology

It is from Hungarian dolog + -ozik, built on the stem ⟨dolg-⟩ of the noun dolog “work; matter”.^[5][1][6] TESz and ÚESz list it among the derivatives of the noun.^[5][7][8]

The noun is a Slavic loan, from an early Slavic form continuing Proto-Slavic *dьlgъ (“debt”);^[5] its relatives include Serbo-Croatian dug (“debt; duty”), Slovak dlh (“debt; obligation”) and Russian долг (dolg, “debt”).^[5][7] TESz thinks Old Croatian the likely source, and ÚESz and Zaicz also point to Serbo-Croatian, because the word first belonged to legal language.^[5][7][8]

Earliest recorded meaning

The verb first appears about 1560 in the Gyöngyösi word list, as Dolgozok “I work”, beside Rabotalkozom, another word for working; the participle dolgozo “working” is in the same list.^[5][7][9] The dictionary form dolgozik is recorded in 1639.^[5]

Semantic evolution

The Transylvanian records show the verb for doing work, often paid work, from 1584; in the 18th century it is used of craftsmen and miners at their trade, and of working the vineyard.^[10] It also means to labour at a task from 1794.^[10] A record of 1797 says it of a medicine that “works”, has its effect.^[10] NSz dates the main sense, to do regular mental or physical work, from 1772, and the sense of striving for a goal from 1774.^[11]

The derivatives followed: dolgozás “working” in 1595, dolgozgat “to potter at work” in the late 18th century, dolgoztat “to make work” in 1789 and dolgozat “paper, written work” in 1829–30.^[5][7] The participle dolgozó became a noun, “worker”, in 1785 or 1803, and in 1815 Kazinczy used it for a study or workshop.^[5][7]

In the dialects the verb also means to till the land, to practise one's trade, of a plant to sprout and grow, and of the palm to sweat.^[12] In Szeged it also meant, more narrowly, to weave rush mats.^[2] In Transcarpathia it is said of a shop or market that is open, and Hungarian outside Hungary uses it widely for a machine that is in working order.^[13]

Romanian dialects of Bihor and Arieș took the verb as Romanian dolgozi (“to work”).^[6][14]

Timeline

• c. 1560 – Dolgozok “I work” and the participle dolgozo in the Gyöngyösi word list.^[5][7]
• 1584 – the verb in the town records of Kolozsvár.^[10]
• 1595 – dolgozás “working”.^[5]
• 1639 – dolgozik, the dictionary form.^[5]
• 1772 – the sense “to do regular mental or physical work”, in the NSz's earliest quotation.^[11]
• 1785 – dolgozó as a noun, “worker”.^[7]
• 1789 – dolgoztat “to make someone work”.^[5]
• 1797 – said of a medicine that takes effect.^[10]
• 1815 – dolgozó “study, workshop” in Kazinczy.^[5][7]
• 1829 – dolgozat “written work”.^[7]

Meanings

Verb

1. To work: to do physical or mental work, or to have a job at a workplace or firm (with -nál/-nél): A bátyám egy bankban dolgozik.^[15][11][1]
2. To work on something, to be busy making it (with -n/-on/-en/-ön): Évek óta egy regényen dolgozik.^[15][1]
3. To work for someone, in their service and for pay;^[15] (rare) to work to support someone.^[15]
4. (dated) To earn one's living by a trade or business.^[15]
5. To strive or work for a cause or a goal (with -ért): A falu fejlődéséért dolgozik.^[15][11][1]
6. Of an institution, a machine or a tool: to operate, to function.^[15][11][13]
7. To take effect, to act inside something: of a drink, a medicine.^[11][4]
8. (disapproving) To scheme, to work towards a crafty plan.^[15]

Word family

• dolgoz
• dolgozó
• dolgozat
• dolgozás
• dolgozgat
• dolgoztat

Related words

• dolgos

Usage notes

The proverb Aki nem dolgozik, ne is egyék “he who does not work, let him not eat” is recorded by Kresznerics and in the dialects.^[16][2][4] With the preverbs ki-, fel-, le-, meg- the verb drops its -ik and becomes transitive.^[17]

References

1. ^ a b c d e f Wiktionary, the free dictionary, https://en.wiktionary.org
2. ^ a b c Bálint, Sándor (1957), Szegedi szótár, 2 vols., Budapest: Akadémiai Kiadó, p. 1, 291
3. ^ Kiss, Géza (1952), Ormánysági szótár, Budapest: Akadémiai Kiadó, p. 103
4. ^ a b c Csűry, Bálint (1935–1936), Szamosháti szótár, 2 vols., Budapest: Magyar Nyelvtudományi Társaság, p. 1, 174
5. ^ a b c d e f g h i j k l m n Benkő, Loránd (ed.) (1967–1976), A magyar nyelv történeti-etimológiai szótára, 3 vols., Budapest: Akadémiai Kiadó, p. 1, 657
6. ^ a b Tamás, Lajos (1966), Etymologisch-historisches Wörterbuch der ungarischen Elemente im Rumänischen, Budapest: Akadémiai Kiadó, p. 300
7. ^ a b c d e f g h i j Gerstner, Károly (ed.) (2006–), Új magyar etimológiai szótár, Budapest: Nyelvtudományi Kutatóközpont; online at uesz.nytud.hu
8. ^ a b Zaicz, Gábor (ed.) (2006), Etimológiai szótár: magyar szavak és toldalékok eredete, Budapest: Tinta Könyvkiadó
9. ^ Berrár, Jolán; Károly, Sándor (1984), Régi magyar glosszárium: szótárak, szójegyzékek és glosszák egyesített szótára, Budapest: Akadémiai Kiadó, p. 160
10. ^ a b c d e Szabó T., Attila (ed.) (1975–2014), Erdélyi magyar szótörténeti tár, 14 vols., Bukarest: Kriterion / Budapest: Akadémiai Kiadó / Kolozsvár: Erdélyi Múzeum-Egyesület, p. 2, 446
11. ^ a b c d e f Ittzés, Nóra (ed.) (2006–), A magyar nyelv nagyszótára, Budapest: Akadémiai Kiadó / Nyelvtudományi Kutatóközpont; online at nagyszotar.nytud.hu
12. ^ B. Lőrinczy, Éva (ed.) (1979–2010), Új magyar tájszótár, 5 vols., Budapest: Akadémiai Kiadó, p. 1, 1000
13. ^ a b Termini magyar–magyar szótár: a határon túli magyar nyelvváltozatok szótára, Termini Kutatóhálózat; online at termini.nytud.hu/htonline
14. ^ Alexics, György (1888), Magyar elemek az oláh nyelvben, Budapest, p. 51
15. ^ a b c d e f g h Bárczi, Géza; Országh, László (eds.) (1959–1962), A magyar nyelv értelmező szótára, 7 vols., Budapest: Akadémiai Kiadó; online at ertelmezo.oszk.hu
16. ^ Kresznerics, Ferenc (1831–1832), Magyar szótár gyökérrenddel és deák értelmezéssel, 2 vols., Buda, p. 1, 103
17. ^ Czuczor, Gergely; Fogarasi, János (1862–1874), A magyar nyelv szótára, 6 vols., Pest: Emich Gusztáv / Athenaeum