Etymologically
Log in

biztos

History Permalink

Etymology and origin of the Hungarian word biztos

Confidence
Established
Formation
Derivation
First attested
1563 a printed text (in the derivative biztosság)
Ultimate origin
Hungarian bízik,-t,-s

Pronunciation

Forms

biztos[1]

Etymology

It is from Hungarian bízik (“to trust”) + -t + -s: the verb with the noun suffix ⟨-t⟩ and the adjective suffix ⟨-s⟩, which marks having something.[2][3][4][5][1] The noun and the adjective take up different senses of the verb: the noun “commissioner” its sense “to entrust someone with something”, the adjective “certain, safe” its sense “to trust in someone or something”.[2]

The derivatives biztosít “to secure, insure” and biztosíték “guarantee” were made in the language reform.[2][3][4]

Earliest recorded meaning

The first record is the derivative biztosság in a printed text of 1563: az En Byztossagom ala Agyak magokat, “they should put themselves under my commission”, where the noun seems to mean an official entrusted with a task.[2][3] The adjective is first found in Faludi Ferenc in 1748: nem biztos vezére szerentsénknek, “not a sure guide of our fortune”, in the sense “certain”.[2][3]

Semantic evolution

The noun “commissioner” is clearly attested from 1785 (Bizattosok), and Decsy Sámuel used biztos for Latin commissarius in 1789.[2][3][6] The adjective added the senses “safe” (1761), “confidential” (1786), “reliable” (1787) and “firm, settled” (1839) to the first sense “certain”.[2][3] At the end of the 19th century the noun came to mean a uniformed policeman (1891), and in Szeged Biztos úr! was the old polite way of addressing one.[2][7] Among navvies the biztos was the foreman.[8][9]

In Transylvanian records of the 18th and 19th centuries the noun means a delegate or representative.[10] The language reform derived biztosít (1824), biztosíték (1833) and biztosító “insurance company” (1838); biztosíték has also meant an electric fuse since 1896.[3][4]

The adjective passed into the Slovak dialects of Hungary as Slovak bistoš, used as an adverb, and into eastern Slovak as bistovný “sure, firm”;[11] Transcarpathian Ukrainian has битошний (bitošnyj, “true, reliable, safe”).[12]

Timeline

  • 1563 – Byztossagom “my commission(er)”, the derivative biztosság.[2][3]
  • 1748 – the adjective biztos “certain” in Faludi.[2][3]
  • 1761 – “safe”.[2]
  • 1785 – the noun “commissioner”, Bizattosok.[2][3]
  • 1787 – “reliable, trustworthy”.[2]
  • 1824 – the verb biztosít.[2][4]
  • 1833 – biztosíték “guarantee”.[2][3]
  • 1838 – Biztosító “insurance company”.[2][4]
  • 1891 – biztos “policeman”.[2][3]
  • 1896 – biztosíték “electric fuse”.[3]

Meanings

Adjective

  1. certain, beyond doubt: Az eredmény még nem biztos.[9][1]
  2. safe, secure: protected from danger, or giving protection: biztos rejtekhely.[9][1]
  3. steady, firm, not easily shaken: biztos kéz.[9][7]
  4. reliable: that can be trusted; of a person, seldom mistaken.[9]
  5. sure of something (with -ban/-ben): Biztos vagyok benne, hogy eljön.[9][1]

Adverb

  1. surely, certainly.[1]
  2. (colloquial) probably: Biztos elfelejtette.[1]

Noun

  1. commissioner: an official sent by the authorities with special powers for a task: kormánybiztos.[9][1]
  2. (dated) A uniformed policeman; also a detective.[9][1]
  3. (dialectal) A foreman of navvies.[9][8]

Word family

  • biztosan
  • biztosít
  • biztosíték
  • biztosító
  • biztosság
  • bízik
  • bizony

References

  1. ^ a b c d e f g h i j Wiktionary, the free dictionary, https://en.wiktionary.org
  2. ^ a b c d e f g h i j k l m n o p q Benkő, Loránd (ed.) (1967–1976), A magyar nyelv történeti-etimológiai szótára, 3 vols., Budapest: Akadémiai Kiadó, p. 1, 310
  3. ^ a b c d e f g h i j k l m Gerstner, Károly (ed.) (2006–), Új magyar etimológiai szótár, Budapest: Nyelvtudományi Kutatóközpont; online at uesz.nytud.hu
  4. ^ a b c d e Zaicz, Gábor (ed.) (2006), Etimológiai szótár: magyar szavak és toldalékok eredete, Budapest: Tinta Könyvkiadó
  5. ^ Benkő, Loránd (ed.) (1993–1997), Etymologisches Wörterbuch des Ungarischen, 3 vols., Budapest: Akadémiai Kiadó, p. 159
  6. ^ Szily, Kálmán (1902–1908), A magyar nyelvújítás szótára, 2 vols., Budapest: Hornyánszky, p. 421
  7. ^ a b Bálint, Sándor (1957), Szegedi szótár, 2 vols., Budapest: Akadémiai Kiadó, p. 1, 161
  8. ^ a b B. Lőrinczy, Éva (ed.) (1979–2010), Új magyar tájszótár, 5 vols., Budapest: Akadémiai Kiadó, p. 1, 497
  9. ^ a b c d e f g h i Bárczi, Géza; Országh, László (eds.) (1959–1962), A magyar nyelv értelmező szótára, 7 vols., Budapest: Akadémiai Kiadó; online at ertelmezo.oszk.hu
  10. ^ Szabó T., Attila (ed.) (1975–2014), Erdélyi magyar szótörténeti tár, 14 vols., Bukarest: Kriterion / Budapest: Akadémiai Kiadó / Kolozsvár: Erdélyi Múzeum-Egyesület, p. 1, 945
  11. ^ Gregor, Ferenc (2023), A szlovák nyelv magyar elemei, ed. András Zoltán, Budapest: Kairosz, p. 167
  12. ^ Lizanec, Petro N. (1976), Vengerskie zaimstvovanija v ukrainskih govorah Zakarpat'ja, Budapest: Akadémiai Kiadó, p. 579
Cite this entry

“Biztos.” Etymologically, 25 Oct. 2026, etymologically.com/hu/biztos. Accessed 26 Oct. 2026.

Last edited on . ·