más

Forms

más^[1]

Etymology

It is a Hungarian formation from a stem inherited from the Finno-Ugric period, inherited from Proto-Uralic *mu (“other”), probably with the adjective suffix ⟨-s⟩.^{[2][3][4][5][1]} The stem is found in Mansi māt (“second, other”), Komi-Zyrian me̮d (“other, second”), Udmurt mi̮d (“other”), Eastern Mari molo (“another”), Finnish muu (“other”), Estonian muu (“other”) and Northern Sami nubbe (“one of two; the other, second”), and perhaps in Khanty måki̮ (“earlier, formerly”).^[3][6][7] The Mansi ⟨-t⟩, the Permic ⟨-d⟩ and the Mari ⟨-lə⟩ are pronoun suffixes, and the Sami ⟨-bbe⟩ is the comparative suffix; the Sami ⟨n-⟩ arose from ⟨m-⟩ by dissimilation.^[2][7] The vowel of the Permic forms is irregular.^[7] TESz gives the Finno-Ugric form as ⟨*mu⟩ or ⟨*mü⟩.^[2]

The stem was probably at first a demonstrative, “this, that”; its adjectival sense may already have developed in the parent language.^[2][3][5] The same change is seen in az beside Erzya ombo (“other, second”), in tuo (“that”) beside toinen (“other”), and in egyéb beside egy.^[2][3] Martinkó and others linked ma, már and most to the same stem, which the MSzFE thinks very uncertain.^[7] TESz rejects a Turkic origin.^[2]

Earliest recorded meaning

The word first appears in the Jókai Codex, copied about 1448 from a text written after 1372: azmas kewetis meg tere, “the second messenger also returned”, where it means “next, second”.^[2][3] The same codex already has it in the senses “not the same kind” and “another one”.^[2][3][7]

Semantic evolution

The pronoun senses are the oldest; the noun senses, used with a possessive suffix, grew out of “next” and “other”.^[2][3] Mása meant “a copy” of a document in 1493, “the likeness” of a person in the Érdy Codex of 1527, “an answer” in 1573 and “the afterbirth” in about 1577, because the placenta leaves the womb as the second thing after the child.^[2][3][8] A dialect sense “past, last” is recorded from 1873: a más héten “last week” in Hajdú County and Debrecen.^[2][9]

Másik “the other” is as old as the word, másként “otherwise” dates from after 1416 and másképpen from before 1495.^[4][3] Among the compounds, másvilág “the other world” dates from the early 15th century and másnap “the next day” from 1519;^[5] másfél “one and a half”, literally “the second is half”, appears as a personal name in 1435 and is a relic of an old way of counting, like harmadfél “two and a half”.^[5] Másállapot “pregnancy” (1693) may owe something to the German euphemism in anderen Umständen.^[5]

Timeline

• c. 1448 – mas “next, second”, “different” and “another” in the Jókai Codex, copied from a text written after 1372;^[2][3] másik in the same codex.^[2][3]
• early 15th century – másként “otherwise” and másvilág “the other world”.^[3][5]
• 1435 – Masfel, a personal name, the first record of másfél “one and a half”.^[5]
• 1493 – mása “a copy”.^[2][8]
• 1519 – másnap “the next day” in the Jordánszky Codex.^[5]
• 1527 – “likeness” in the Érdy Codex.^[2][3]
• 1595 – megmásít “to alter”.^[2][3]
• 1693 – másállapot “pregnancy”.^[5]
• 1873 – the dialect sense “past, last”.^[2]

Meanings

Pronoun

1. Someone or something else, another person or thing: Nem én voltam, hanem más.^[10][1]
2. After another pronoun, “else”: valaki más “someone else”, senki más “nobody else”.^[1]
3. (with a possessive suffix) The likeness or match of someone or something; a copy: Apjának szakasztott mása.^[11][12]

Adjective

1. other, different: not the same as the one in question.^[10][1]
2. Next, following; replacing the earlier one.^[10]
3. Of another kind; changed in character: Más ember lett belőle.^[10]
4. (regional) Last, past: a más héten “last week”.^[9][13]

Word family

• mása
• másik
• másít
• másként
• másképp
• másképpen
• máskor
• második
• másol
• másutt
• másállapot
• másfajta
• másfelé
• másfél
• másnap
• másvilág
• megmásít
• egymás
• hasonmás
• képmás
• felemás

Related words

• Finnish muu

Usage notes

Proverbs include Aki másnak vermet ás, maga esik bele “who digs a pit for another falls into it himself” and Más kárán tanul az okos “the wise learn from the misfortune of others”.^[1][12]

References

1. ^ a b c d e f g Wiktionary, the free dictionary, https://en.wiktionary.org
2. ^ a b c d e f g h i j k l m n o p q Benkő, Loránd (ed.) (1967–1976), A magyar nyelv történeti-etimológiai szótára, 3 vols., Budapest: Akadémiai Kiadó, p. 2, 852
3. ^ a b c d e f g h i j k l m n Gerstner, Károly (ed.) (2006–), Új magyar etimológiai szótár, Budapest: Nyelvtudományi Kutatóközpont; online at uesz.nytud.hu
4. ^ a b Zaicz, Gábor (ed.) (2006), Etimológiai szótár: magyar szavak és toldalékok eredete, Budapest: Tinta Könyvkiadó
5. ^ a b c d e f g h i Benkő, Loránd (ed.) (1993–1997), Etymologisches Wörterbuch des Ungarischen, 3 vols., Budapest: Akadémiai Kiadó, p. 986
6. ^ Rédei, Károly (ed.) (1986–1991), Uralisches etymologisches Wörterbuch, Budapest: Akadémiai Kiadó / Wiesbaden: Harrassowitz; online as Uralonet, uralonet.nytud.hu
7. ^ a b c d e Lakó, György (ed.) (1967–1978), A magyar szókészlet finnugor elemei, 3 vols., Budapest: Akadémiai Kiadó, p. 2, 424
8. ^ a b Szamota, István; Zolnai, Gyula (1902–1906), Magyar oklevél-szótár, Budapest: Hornyánszky, p. 621
9. ^ a b Szinnyei, József (1893–1901), Magyar tájszótár, 2 vols., Budapest: Hornyánszky, p. 1, 1407
10. ^ a b c d Bárczi, Géza; Országh, László (eds.) (1959–1962), A magyar nyelv értelmező szótára, 7 vols., Budapest: Akadémiai Kiadó; online at ertelmezo.oszk.hu
11. ^ Czuczor, Gergely; Fogarasi, János (1862–1874), A magyar nyelv szótára, 6 vols., Pest: Emich Gusztáv / Athenaeum
12. ^ a b Bálint, Sándor (1957), Szegedi szótár, 2 vols., Budapest: Akadémiai Kiadó, p. 2, 91
13. ^ Csűry, Bálint (1935–1936), Szamosháti szótár, 2 vols., Budapest: Magyar Nyelvtudományi Társaság, p. 2, 65