év

Forms

év (plural évek)^[1] Dialect éha, éva (inflected), ëvig.^[2][3]

Etymology

It is inherited from Proto-Uralic *ikä (“age, year”) (or *jikä), one of the words Hungarian inherited from the Finno-Ugric period.^{[2][3][4][5][1]} Its relatives are Eastern Mari i (“year”), Erzya ije (“year”), Finnish ikä (“age”) and Northern Sami jâkke (“year”).^[3][2][4]

In Hungarian the word regularly became ⟨é⟩ or ⟨í⟩, with a long vowel; the final ⟨v⟩ of the modern form was carried over from the inflected forms into the base.^[2][3][4] In the dialect form ⟨éha⟩ an ⟨h⟩ fills the gap left by the ⟨v⟩.^[2] TESz rejects other Finno-Ugric comparisons and a Turkic or Mongolian origin.^[2]

Earliest recorded meaning

The first record is the derivative euÿ (évi) in the Jókai Codex (text written after 1372, copied about 1448), in heted evi “seven years old”, of a notary's little son in Rome.^[2][3] The Schlägl word list of about 1405 glosses Latin annus with ew.^[2][6]

Semantic evolution

By the end of the 16th century esztendő had driven év out of the written language.^[2][3] Some of its forms lived on in dictionaries and dialects: Szenczi Molnár (1604) has ezéven “this year” and ezévi, and dialects have harmadévi “the year before last”.^[2][4] Dávid Baróti Szabó revived the word in 1792; it soon spread in the literary language, and now esztendő is the word in retreat.^[2][7] At first the revival met resistance, since in popular speech év meant “pus”.^[7]

Besides “year” the word meant “time, age” from 1527 and the “volume” of a periodical from 1834.^[2][3] The language reform built many words on it: évtized and évnegyed (1834), évezred, évfolyam and évszázad (1835), évelő “perennial” (1835) and elévülés “prescription” (1837).^[7]

Timeline

• 1372 (copy of about 1448) – euÿ (évi) in the Jókai Codex.^[2][3]
• c. 1405 – ew glossing Latin annus in the Schlägl word list.^[2]
• 1508 – etől in the Döbrentei Codex.^[2][3]
• 1527 – “time, age”, in the Érdy Codex.^[2]
• 1604 – ezéven, ezévi in Szenczi Molnár's dictionary.^[2]
• 1792 – Baróti Szabó revives év.^[2][7]
• 1794 – éves.^[3]
• 1834 – “volume of a periodical”;^[2][7] évtized.^[2][7]
• 1835 – évelő, évszázad, évfolyam.^[2][7]

Meanings

Noun

1. A calendar year, from 1 January to 31 December.^[8][1]
2. The time the Earth takes to go round the Sun; the astronomical year.^[8][9]
3. Any period of twelve months, counted from any date: két éve “two years ago”.^[8]

Word family

• évi
• éves
• évelő
• évtized
• évszázad
• évfolyam
• elévül

Related words

• Finnish ikä

References

1. ^ a b c d Wiktionary, the free dictionary, https://en.wiktionary.org
2. ^ a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u Benkő, Loránd (ed.) (1967–1976), A magyar nyelv történeti-etimológiai szótára, 3 vols., Budapest: Akadémiai Kiadó, p. 1, 812
3. ^ a b c d e f g h i j Gerstner, Károly (ed.) (2006–), Új magyar etimológiai szótár, Budapest: Nyelvtudományi Kutatóközpont; online at uesz.nytud.hu
4. ^ a b c d Zaicz, Gábor (ed.) (2006), Etimológiai szótár: magyar szavak és toldalékok eredete, Budapest: Tinta Könyvkiadó
5. ^ Rédei, Károly (ed.) (1986–1991), Uralisches etymologisches Wörterbuch, Budapest: Akadémiai Kiadó / Wiesbaden: Harrassowitz; online as Uralonet, uralonet.nytud.hu
6. ^ Lakó, György (ed.) (1967–1978), A magyar szókészlet finnugor elemei, 3 vols., Budapest: Akadémiai Kiadó, p. 1, 166
7. ^ a b c d e f g Szily, Kálmán (1902–1908), A magyar nyelvújítás szótára, 2 vols., Budapest: Hornyánszky
8. ^ a b c Bárczi, Géza; Országh, László (eds.) (1959–1962), A magyar nyelv értelmező szótára, 7 vols., Budapest: Akadémiai Kiadó; online at ertelmezo.oszk.hu
9. ^ Ittzés, Nóra (ed.) (2006–), A magyar nyelv nagyszótára, Budapest: Akadémiai Kiadó / Nyelvtudományi Kutatóközpont; online at nagyszotar.nytud.hu