Etymologically
Log in

év

This is the current revision of this entry, as edited by bogdan on 25 October 2026 at 23:55. This address is a permanent link to this version.
Changes in this edit History

Pronunciation

Forms

év (plural évek)[1] Dialect éha, éva (inflected), ëvig.[2][3]

Etymology

It is inherited from Proto-Uralic *ikä (“age, year”) (or *jikä), one of the words Hungarian inherited from the Finno-Ugric period.[2][3][4][5][1] Its relatives are Eastern Mari i (“year”), Erzya ije (“year”), Finnish ikä (“age”) and Northern Sami jâkke (“year”).[3][2][4]

In Hungarian the word regularly became ⟨é⟩ or ⟨í⟩, with a long vowel; the final ⟨v⟩ of the modern form was carried over from the inflected forms into the base.[2][3][4] In the dialect form ⟨éha⟩ an ⟨h⟩ fills the gap left by the ⟨v⟩.[2] TESz rejects other Finno-Ugric comparisons and a Turkic or Mongolian origin.[2]

Earliest recorded meaning

The first record is the derivative euÿ (évi) in the Jókai Codex (text written after 1372, copied about 1448), in heted evi “seven years old”, of a notary's little son in Rome.[2][3] The Schlägl word list of about 1405 glosses Latin annus with ew.[2][6]

Semantic evolution

By the end of the 16th century esztendő had driven év out of the written language.[2][3] Some of its forms lived on in dictionaries and dialects: Szenczi Molnár (1604) has ezéven “this year” and ezévi, and dialects have harmadévi “the year before last”.[2][4] Dávid Baróti Szabó revived the word in 1792; it soon spread in the literary language, and now esztendő is the word in retreat.[2][7] At first the revival met resistance, since in popular speech év meant “pus”.[7]

Besides “year” the word meant “time, age” from 1527 and the “volume” of a periodical from 1834.[2][3] The language reform built many words on it: évtized and évnegyed (1834), évezred, évfolyam and évszázad (1835), évelő “perennial” (1835) and elévülés “prescription” (1837).[7]

Timeline

  • 1372 (copy of about 1448) – euÿ (évi) in the Jókai Codex.[2][3]
  • c. 1405 – ew glossing Latin annus in the Schlägl word list.[2]
  • 1508 – etől in the Döbrentei Codex.[2][3]
  • 1527 – “time, age”, in the Érdy Codex.[2]
  • 1604 – ezéven, ezévi in Szenczi Molnár's dictionary.[2]
  • 1792 – Baróti Szabó revives év.[2][7]
  • 1794 – éves.[3]
  • 1834 – “volume of a periodical”;[2][7] évtized.[2][7]
  • 1835 – évelő, évszázad, évfolyam.[2][7]

Meanings

Noun

  1. A calendar year, from 1 January to 31 December.[8][1]
  2. The time the Earth takes to go round the Sun; the astronomical year.[8][9]
  3. Any period of twelve months, counted from any date: két éve “two years ago”.[8]

Word family

  • évi
  • éves
  • évelő
  • évtized
  • évszázad
  • évfolyam
  • elévül
  • Finnish ikä

References

  1. ^ a b c d Wiktionary, the free dictionary, https://en.wiktionary.org
  2. ^ a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u Benkő, Loránd (ed.) (1967–1976), A magyar nyelv történeti-etimológiai szótára, 3 vols., Budapest: Akadémiai Kiadó, p. 1, 812
  3. ^ a b c d e f g h i j Gerstner, Károly (ed.) (2006–), Új magyar etimológiai szótár, Budapest: Nyelvtudományi Kutatóközpont; online at uesz.nytud.hu
  4. ^ a b c d Zaicz, Gábor (ed.) (2006), Etimológiai szótár: magyar szavak és toldalékok eredete, Budapest: Tinta Könyvkiadó
  5. ^ Rédei, Károly (ed.) (1986–1991), Uralisches etymologisches Wörterbuch, Budapest: Akadémiai Kiadó / Wiesbaden: Harrassowitz; online as Uralonet, uralonet.nytud.hu
  6. ^ Lakó, György (ed.) (1967–1978), A magyar szókészlet finnugor elemei, 3 vols., Budapest: Akadémiai Kiadó, p. 1, 166
  7. ^ a b c d e f g Szily, Kálmán (1902–1908), A magyar nyelvújítás szótára, 2 vols., Budapest: Hornyánszky
  8. ^ a b c Bárczi, Géza; Országh, László (eds.) (1959–1962), A magyar nyelv értelmező szótára, 7 vols., Budapest: Akadémiai Kiadó; online at ertelmezo.oszk.hu
  9. ^ Ittzés, Nóra (ed.) (2006–), A magyar nyelv nagyszótára, Budapest: Akadémiai Kiadó / Nyelvtudományi Kutatóközpont; online at nagyszotar.nytud.hu