ért

Forms

ért^[1]

Etymology

It is from Hungarian ér (“to touch, reach”) + -t (“momentaneous suffix”).^{[2][3][4][5][1]} It rests on the sense “to touch” of the base, as do érdekel, érez and érint.^[2] The first sense of the derivative would have been “to touch”, and “to grasp with the mind” came from it.^[2][4] Budenz already joined it with the base, comparing the pairs fél : félt and sér : sért.^[6]

Words for grasping often come to mean “to understand”: Hungarian felfog and fogalom, Latin concipiō and percipiō, Italian capire, French comprendre, German begreifen and auffassen, and Finnish käsittää, all literally “to seize, take in hand”.^[2][4][5] TESz rejects a Mongolian derivation.^[2]

Earliest recorded meaning

The first record is the participle ertuen “understanding” in the Jókai Codex, a copy of about 1448 of a text written after 1372: Es megmondot beʒedeket yol ertuen, “and he spoke words, understanding them well”.^[2][4] The Vienna Codex (after 1416) has the forms ertèm and èrtnèc.^[4]

Semantic evolution

“To understand” came first;^[4][2][3] “to be skilled in something” is recorded about 1405 in the Schlägl glossary, where toruen ertw is one who knows the law;^[4][2][3] “to mean, think” from 1523;^[4][2][3] “to agree”, in egyetért and szót ért, about 1535;^[4][2][3] “to hear clearly” from 1570; and “to sympathise with someone” from 1748.^[4][2][3] The Transylvanian records give értésére ad “to inform” (1571) and értsd “that is to say” (about 1683).^[7]

Értelem “mind, meaning” and értelmes “intelligent” are in the Jókai Codex, értetlen “dull” is from 1470 and értelmetlen “senseless” from about 1510.^[2][4] Értekezik meant “to recognise” in the codices and “to discuss learnedly” from 1767, and értekezés moved from “inquiry” (1585) to “treatise” (1791).^[4][2] Értesít “to inform” (1807), értelmez “to interpret” (1822), értesül (1831), értelmiség “intelligentsia” (1833) and értekezlet “meeting” (1845) followed.^[5]

Timeline

• after 1372 (copy of about 1448) – ertuen “understanding”, and értelem and értelmes, in the Jókai Codex.^[2][4]
• c. 1405 – “to be skilled in”, in toruen ertw in the Schlägl glossary.^[4]
• 1470 – értetlen in the Sermones Dominicales.^[4]
• 1523 – “to mean, think”.^[4][3]
• c. 1535 – “to agree with someone”.^[4]
• 1570 – “to hear clearly” in Kolozsvár records.^[4][7]
• 1748 – “to sympathise with someone”.^[2][4]
• 1791 – értekezés “treatise”.^[4]
• 1845 – értekezlet “meeting”.^[5]

Meanings

Verb

1. (transitive) To hear speech clearly: A zajban nem értettem, mit mond.^[8][9]
2. (transitive) To understand the meaning of something or what someone says: Érted a feladatot?^[8][9][1]
3. (intransitive) To know a language well enough to understand it: ért franciául.^[8][9]
4. (transitive) To understand a person, their motives and feelings.^[9][4]
5. (transitive) To mean, to take something in a certain sense: Hogy érted ezt?, Mit értesz ezen?^[8][9][1]
6. (intransitive, with -hoz/-hez/-höz) To be skilled at something, to know about it: ért a szerelőmunkához.^[9][1]

Word family

• értekezik
• értelem
• értelmez
• értesít
• értesül
• értet
• értetlen
• érthetetlen
• érthető
• megért
• egyetért
• értelmes
• értekezés

Related words

• ér
• érez
• érint
• érdekel

Usage notes

Néma gyereknek az anyja sem érti a szavát “even a mute child's mother does not understand its words” is a proverb: one must speak up to get what one wants.^[1] A rare regional adjective ért means “ripe”, as in standard érett.^[8][10]

References

1. ^ a b c d e f g Wiktionary, the free dictionary, https://en.wiktionary.org
2. ^ a b c d e f g h i j k l m n o Benkő, Loránd (ed.) (1967–1976), A magyar nyelv történeti-etimológiai szótára, 3 vols., Budapest: Akadémiai Kiadó, p. 1, 791
3. ^ a b c d e f g Benkő, Loránd (ed.) (1993–1997), Etymologisches Wörterbuch des Ungarischen, 3 vols., Budapest: Akadémiai Kiadó
4. ^ a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u Gerstner, Károly (ed.) (2006–), Új magyar etimológiai szótár, Budapest: Nyelvtudományi Kutatóközpont; online at uesz.nytud.hu
5. ^ a b c d Zaicz, Gábor (ed.) (2006), Etimológiai szótár: magyar szavak és toldalékok eredete, Budapest: Tinta Könyvkiadó
6. ^ Budenz, József (1873–1881), Magyar–ugor összehasonlító szótár, Budapest: Magyar Tudományos Akadémia, p. 796
7. ^ a b Szabó T., Attila (ed.) (1975–2014), Erdélyi magyar szótörténeti tár, 14 vols., Bukarest: Kriterion / Budapest: Akadémiai Kiadó / Kolozsvár: Erdélyi Múzeum-Egyesület, p. 3, 376
8. ^ a b c d e Bárczi, Géza; Országh, László (eds.) (1959–1962), A magyar nyelv értelmező szótára, 7 vols., Budapest: Akadémiai Kiadó; online at ertelmezo.oszk.hu
9. ^ a b c d e f Ittzés, Nóra (ed.) (2006–), A magyar nyelv nagyszótára, Budapest: Akadémiai Kiadó / Nyelvtudományi Kutatóközpont; online at nagyszotar.nytud.hu
10. ^ Csűry, Bálint (1935–1936), Szamosháti szótár, 2 vols., Budapest: Magyar Nyelvtudományi Társaság, p. 1, 240