Etymologically
Log in

szia

This is the current revision of this entry, as edited by bogdan on 25 October 2026 at 22:28. This address is a permanent link to this version.
Changes in this edit History

Pronunciation

Etymology

It is a playful shortening of szervusz, the familiar greeting, made in the speech of young people.[2][1] ÚESz lists it among such playful formations of youth language under ⟨szervusz⟩, together with ⟨sziász⟩ (1953), sziasz (1964) and szióka (1985).[2] TESz records ⟨szia⟩ and szi among the many variants of ⟨szervusz⟩.[3]

⟨Szervusz⟩ itself goes back to the Latin of Hungary, Latin servus (“servant”) in the formula servus humillimus (“(your) most humble servant”), possibly also through German Servus, a familiar greeting in Austria.[3][2][4]

Earliest recorded meaning

ÚESz dates the first record of szia to 1952, in the journal Magyar Nyelvőr; the sense was the same as that of szervusz, a familiar greeting on meeting or parting.[2][3]

Semantic evolution

The ÉrtSz of 1959–62 still labelled the word as argot and new, often jocular, and used only by the young.[5] When several people are greeted, the plural form sziasztok is used, as with szervusztok; ÚESz dates sziasztok to 1964.[2][6]

Timeline

  • 1952 – szia in the Magyar Nyelvőr.[2][3]
  • 1953 – the variant sziász.[2]
  • 1964 – sziasz and the plural sziasztok.[2]
  • 1985 – szióka.[2]

Meanings

Interjection

  1. (informal) hi, hello: a greeting between people who are on familiar terms.[5][1]
  2. (informal) bye, see you: said on parting.[5][1]
  • szervusz
  • sziasztok
  • szevasz

Usage notes

It is used to people one addresses with te; to several people the plural sziasztok is used.[2][6]

References

  1. ^ a b c d Wiktionary, the free dictionary, https://en.wiktionary.org
  2. ^ a b c d e f g h i j Gerstner, Károly (ed.) (2006–), Új magyar etimológiai szótár, Budapest: Nyelvtudományi Kutatóközpont; online at uesz.nytud.hu
  3. ^ a b c d Benkő, Loránd (ed.) (1967–1976), A magyar nyelv történeti-etimológiai szótára, 3 vols., Budapest: Akadémiai Kiadó, p. 3, 744
  4. ^ Zaicz, Gábor (ed.) (2006), Etimológiai szótár: magyar szavak és toldalékok eredete, Budapest: Tinta Könyvkiadó
  5. ^ a b c Bárczi, Géza; Országh, László (eds.) (1959–1962), A magyar nyelv értelmező szótára, 7 vols., Budapest: Akadémiai Kiadó; online at ertelmezo.oszk.hu
  6. ^ a b Wikiszótár (Hungarian Wiktionary), hu.wiktionary.org