világ

Forms

világ (plural világok)^[1] Dialect forms include velág, vélág and bilaág.^[2][3]

Etymology

It is formed from a stem of the Finno-Ugric period, inherited from Proto-Uralic *walkɜ (“white, bright, shining; to shine”), with the Hungarian deverbal noun suffix ⟨-g⟩, as in csillag and harag.^[3][4][5][6] The stem was probably a sound-symbolic noun-verb.^[3][2] Its cognates are Finnish valkea (“white, bright; fire”) and Estonian valge (“white, light”), and less certainly Erzya valdo (“bright”), Moksha valda and Northern Sami vielgat (“pale, white”).^[3][6][1] Finno-Ugric /a/ became Hungarian ⟨i⟩ as in szil and szilaj, and the cluster *lk became /l/ as in halad and válik.^[3][5] The verbal side of the noun-verb survives in villám and villan.^[3][5]

The cognates are disputed.^[2][7] TESz gives a second set, words for “to shine, glitter” such as Mansi waľľ-, Khanty wălĭ, Komi-Zyrian voľal- and Finnish vaalea (“pale, light”), which the UEW sets under a separate stem, Proto-Uralic *waĺɜ (“to glitter”); a Finno-Ugric /ĺ/, however, usually gives Hungarian ⟨ly⟩ or ⟨gy⟩, not ⟨l⟩.^[2][6] Since the word is sound-symbolic, TESz does not rule out that both sets are ultimately related.^[2] Wiktionary calls ⟨világ⟩ a doublet of virág.^[1]

Earliest recorded meaning

It first appears in the Funeral Sermon and Prayer of about 1195, where God casts the first man ez muncas vilagbele, “into this world of toil”; the sense is “human society; earthly life”.^[2][3][8]

Semantic evolution

The original sense was “light, brightness”, still alive in the cognates.^[2][5] The sense “world” arose from it by way of “what one sees in the light, the things around one”, probably under the influence of Slavic, where Old Church Slavonic свѣтъ (světŭ) meant both “light” and “world”.^[2][3][5][8] Yet “world” is already the sense of the oldest text, while “light” is first recorded in the Old Hungarian Lament of Mary of the 13th century, which has Vylag uilaga, “light of the world”.^[9][3][8] The old sense lives on in szeme világa “one's eyesight” (1527), in világtalan “blind”, and in regional speech, where világ is a lamp or a light: Gyújtsatok világot! “Light a lamp!”.^{[3][5][10][11]}

From “world” came “worldly life” (1372), “existence, life” (1728), “continent” (1787), “sphere, realm” (1791) and “age, era” (1791).^[12][3] From “light” came “eyesight” (1527) and “judgement” (1787).^[12] The derivatives are old: világos “bright, clear” (as a place name in 1275), világosság, világi “worldly” and világosít in the Jókai Codex, világít “to shine” and világtalan “blind” in 1508, and felvilágosodás “the Enlightenment” in 1789.^[5][3]

It was borrowed into Romanian as vileag, a gathering place of the community and, in în vileag, “in public, before the world”.^[13][14]

Timeline

• c. 1195 – vilagbele “into the world” in the Funeral Sermon and Prayer.^[2][3]
• Early 13th century – “universe, the earth” in the Königsberg Fragment.^[3]
• Mid-13th century – “light” in the Old Hungarian Lament of Mary.^[3]
• 1275 – Vylagus, a place name, the first record of világos.^[3]
• 1372 or after – világosság, világi and világosít in the Jókai Codex.^[3]
• 1508 – világít “to shine” and világtalan “blind”.^[3][5]
• 1527 – szeme világa “eyesight” in the Érdy Codex.^[3]
• 1787 – “continent” and “judgement”.^[12]
• 1789 – felvilágosodás “enlightenment”.^[5]
• 1791 – “sphere, realm” and “age, era”.^[3]

Meanings

Noun

1. The world, the universe: all that exists.^[15][1]
2. The earth with its lands and peoples: beutazta a világot.^[15][1]
3. People, society, public opinion: Mit szól majd a világ?^[11][2]
4. Life, the way things are in a period: Más világ volt akkor.^[11][2]
5. A sphere or realm of beings, things or experiences: az állatok világa.^[2][3]
6. (obsolete or regional) light, brightness; a lamp; eyesight.^[1][10]
7. In set phrases, life, birth: világra jön “to be born”, világra hoz “to give birth to”.^[1]

Word family

• világi
• világít
• világos
• világszerte
• világtalan
• alvilág
• állatvilág
• holdvilág
• külvilág
• napvilág
• növényvilág
• túlvilág
• világosság
• felvilágosodás

Related words

• villog
• virrad
• villám
• virág
• Finnish valkea

Usage notes

a világért sem “not for the world” is recorded from 1779.^[16] világgá megy means “to leave home for the wide world”.^[11]

References

1. ^ a b c d e f g h Wiktionary, the free dictionary, https://en.wiktionary.org
2. ^ a b c d e f g h i j k l Benkő, Loránd (ed.) (1967–1976), A magyar nyelv történeti-etimológiai szótára, 3 vols., Budapest: Akadémiai Kiadó
3. ^ a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u Gerstner, Károly (ed.) (2006–), Új magyar etimológiai szótár, Budapest: Nyelvtudományi Kutatóközpont; online at uesz.nytud.hu
4. ^ Benkő, Loránd (ed.) (1993–1997), Etymologisches Wörterbuch des Ungarischen, 3 vols., Budapest: Akadémiai Kiadó, p. 1677
5. ^ a b c d e f g h i Zaicz, Gábor (ed.) (2006), Etimológiai szótár: magyar szavak és toldalékok eredete, Budapest: Tinta Könyvkiadó
6. ^ a b c Rédei, Károly (ed.) (1986–1991), Uralisches etymologisches Wörterbuch, Budapest: Akadémiai Kiadó / Wiesbaden: Harrassowitz; online as Uralonet, uralonet.nytud.hu
7. ^ Lakó, György (ed.) (1967–1978), A magyar szókészlet finnugor elemei, 3 vols., Budapest: Akadémiai Kiadó, p. 3, 694
8. ^ a b c Kiss, Lajos (1976), Szláv tükörszók és tükörjelentések a magyarban, Budapest: Akadémiai Kiadó (Nyelvtudományi Értekezések 92)
9. ^ Lakó, György (ed.) (1967–1978), A magyar szókészlet finnugor elemei, 3 vols., Budapest: Akadémiai Kiadó, p. 3, 691
10. ^ a b Kiss, Géza (1952), Ormánysági szótár, Budapest: Akadémiai Kiadó
11. ^ a b c d Bálint, Sándor (1957), Szegedi szótár, 2 vols., Budapest: Akadémiai Kiadó
12. ^ a b c Benkő, Loránd (ed.) (1967–1976), A magyar nyelv történeti-etimológiai szótára, 3 vols., Budapest: Akadémiai Kiadó, p. 3, 1144
13. ^ Tamás, Lajos (1966), Etymologisch-historisches Wörterbuch der ungarischen Elemente im Rumänischen, Budapest: Akadémiai Kiadó, p. 856
14. ^ Alexics, György (1888), Magyar elemek az oláh nyelvben, Budapest
15. ^ a b Bárczi, Géza; Országh, László (eds.) (1959–1962), A magyar nyelv értelmező szótára, 7 vols., Budapest: Akadémiai Kiadó; online at ertelmezo.oszk.hu
16. ^ Szabó T., Attila (ed.) (1975–2014), Erdélyi magyar szótörténeti tár, 14 vols., Bukarest: Kriterion / Budapest: Akadémiai Kiadó / Kolozsvár: Erdélyi Múzeum-Egyesület