szól

Forms

szól^[1]

Etymology

It is from Hungarian szó (“word”) + -l, a verb formed in Hungarian from the noun with the verb-forming suffix.^[2][3][4][1] The dictionaries treat it under the noun, among its oldest derivatives.^[2][3][4]

The noun goes back to Proto-Ugric *saβɜ (“word, speech”), a word of the Ugric period; its cognates are Mansi såw (“word; sound; song”) and Khanty săw (“wail; song”).^[3][5][4] The Ugric word was itself borrowed from Turkic: compare Old Turkic sab (“word, speech”).^[3][5][4] TESz adds that the Turkic word entered Ugric after the change of initial /č/ to /s/ had begun there.^[5] A direct Turkic or an Iranian origin of the Hungarian noun is less likely, according to ÚESz.^[3]

Earliest recorded meaning

The verb is first recorded in the Königsberg Fragment, in the form ſcolanoc, modern szólnak “they speak”.^[3][2] ÚESz dates the fragment to the early 13th century, TESz to about 1350.^[3][2] The sense there is “to speak, say”.^[2][3]

Semantic evolution

In the codices szól is the ordinary verb for speaking: NySz quotes it from the Ehrenfeld Codex and the Munich Codex of 1466 onwards, with Latin loquor as its equivalent.^[6] The Munich Codex also uses it of the cock crowing and the hen cackling, the first sign of the sense “to give a sound”.^[7] The Gyöngyös word list of about 1560 has it of sounds out of tune, and the Régi magyar glosszárium lists, beside “to speak”, the glossaries' senses “to cry out”, “to slander”, “to answer” and “to intervene”.^[8]

The Transylvanian records of the 16th and 17th centuries show the verb with an indirect object, “to tell someone, let someone know”, and with -val/-vel, “to talk things over with someone”.^[9] The sense “to sound, ring” of instruments, bells and guns and “to call” of birds is everyday usage in the 19th-century dictionaries and in the dialects.^[10][11][12] Szeged speech also uses it for “to concern, be meant for”: a levél nem nekem szólt “the letter was not meant for me”.^[11]

In Kalotaszeg and Háromszék szól could mean “to promise as a gift”, as of a mother-in-law promising jewellery to her daughter-in-law.^[13][14]

Timeline

• early 13th century (TESz: about 1350) – ſcolanoc “they speak” in the Königsberg Fragment.^[3][2]
• about 1448 (copy of a text written after 1372) – the derivatives szólás “speaking” and szóltat “to make speak” in the Jókai Codex.^[2][3]
• 1466 (copy of a text written after 1416) – megszólal “to begin to speak” in the Munich Codex.^[2][3]
• 1466 – szól of a cock crowing in the Munich Codex.^[7]
• 1508 – szólít “to address, call” in the Nádor Codex.^[3][4]
• 1542 – “to tell, let know” in a Transylvanian letter.^[9]
• 1791 – szólás “set phrase, saying”.^[3]
• 1812 – szólam, a word of the language reform.^[2][3][4]

Meanings

Verb

1. To speak, say something; with -hoz/-hez/-höz, to speak to someone: Szólt hozzám, de nem értettem.^[15][1]
2. To say (a word or sentence); to speak for a certain length: egy szót sem szólt “he didn't say a word”.^[15][1]
3. With -nak/-nek, to tell someone, let someone know, notify: Szólj, ha kész vagy!^[15][1]
4. With -hoz/-hez/-höz, to comment, give one's opinion: Mit szólsz hozzá? “what do you say to that?”^[15][1]
5. With -ról/-ről, to be about, deal with: A könyv a háborúról szól.^[1]
6. With -ra/-re, to be valid for: a jegy két személyre szól.^[1]
7. With mellette or ellene, to speak for or against someone or something.^[1]
8. Of a text, to read, run: a levél így szól.^[1]
9. Of an instrument, bell, telephone or radio, to sound, ring; of a bird, to call.^[1][10][11]

Word family

• szólal
• megszólal
• szólam
• szólít
• szólás

Usage notes

The past tense is szólt, rarely szólott, and the infinitive szólni, rarely and in elevated style szólani.^[15] The sayings szólj igazat, betörik a fejed “tell the truth and your head gets broken” and hét országra szól “its fame reaches seven countries” are recorded in the dialects.^[16][11]

References

1. ^ a b c d e f g h i j k l Wiktionary, the free dictionary, https://en.wiktionary.org
2. ^ a b c d e f g h i Benkő, Loránd (ed.) (1967–1976), A magyar nyelv történeti-etimológiai szótára, 3 vols., Budapest: Akadémiai Kiadó, p. 3, 773
3. ^ a b c d e f g h i j k l m n Gerstner, Károly (ed.) (2006–), Új magyar etimológiai szótár, Budapest: Nyelvtudományi Kutatóközpont; online at uesz.nytud.hu
4. ^ a b c d e f Zaicz, Gábor (ed.) (2006), Etimológiai szótár: magyar szavak és toldalékok eredete, Budapest: Tinta Könyvkiadó
5. ^ a b c Benkő, Loránd (ed.) (1967–1976), A magyar nyelv történeti-etimológiai szótára, 3 vols., Budapest: Akadémiai Kiadó, p. 3, 774
6. ^ Szarvas, Gábor; Simonyi, Zsigmond (1890–1893), Magyar nyelvtörténeti szótár, 3 vols., Budapest: Hornyánszky, p. 3, 273
7. ^ a b Szabó T., Ádám (ed.) (1985), A Müncheni Kódex szókincse (Der Wortschatz des Münchener Kodex), with the text of the Müncheni Kódex 1466 ed. Antal Nyíri and Gyula Décsy, Budapest, p. 492
8. ^ Berrár, Jolán; Károly, Sándor (1984), Régi magyar glosszárium: szótárak, szójegyzékek és glosszák egyesített szótára, Budapest: Akadémiai Kiadó, p. 658
9. ^ a b Szabó T., Attila (ed.) (1975–2014), Erdélyi magyar szótörténeti tár, 14 vols., Bukarest: Kriterion / Budapest: Akadémiai Kiadó / Kolozsvár: Erdélyi Múzeum-Egyesület, p. 12, 559
10. ^ a b Czuczor, Gergely; Fogarasi, János (1862–1874), A magyar nyelv szótára, 6 vols., Pest: Emich Gusztáv / Athenaeum
11. ^ a b c d Bálint, Sándor (1957), Szegedi szótár, 2 vols., Budapest: Akadémiai Kiadó, p. 2, 514
12. ^ Csűry, Bálint (1935–1936), Szamosháti szótár, 2 vols., Budapest: Magyar Nyelvtudományi Társaság, p. 2, 354
13. ^ Szinnyei, József (1893–1901), Magyar tájszótár, 2 vols., Budapest: Hornyánszky, p. 2, 583
14. ^ B. Lőrinczy, Éva (ed.) (1979–2010), Új magyar tájszótár, 5 vols., Budapest: Akadémiai Kiadó, p. 5, 198
15. ^ a b c d e Bárczi, Géza; Országh, László (eds.) (1959–1962), A magyar nyelv értelmező szótára, 7 vols., Budapest: Akadémiai Kiadó; online at ertelmezo.oszk.hu
16. ^ Kiss, Géza (1952), Ormánysági szótár, Budapest: Akadémiai Kiadó, p. 516