Etymologically
Log in

rossz

This is the current revision of this entry, as edited by bogdan on 25 October 2026 at 22:28. This address is a permanent link to this version.
Changes in this edit History

Pronunciation

Forms

rossz[1] The older spelling was rosz, with one ⟨s⟩, and regional forms include rasszvilág (1886).[2][3][4]

Etymology

It is probably inherited from Proto-Uralic *roćɜ (“weak, thin, tired”), a word inherited from the Finno-Ugric period.[4][5][6][7][1] Its cognate is Komi-Zyrian ruʒ́ mun- (“to grow tired, weaken”).[5][7][8] The UEW adds Khanty and Mansi words for rags and torn clothing.[7] The comparison holds only if the Komi ⟨ʒ́⟩ goes back to Finno-Ugric /ć/ and not to /nć/.[4][5][8] Inside the word /ć/ regularly became /s/ in Hungarian, later lengthened, as in messze and vessző.[5][6]

The original sense in Hungarian too would have been “weak, thin, tired”, which survives in dialects (“thin, of a person”); from it came “poor, worthless”, as hitvány once meant “thin” and sovány “thin” has a Finnish counterpart meaning “bad”.[4][5][8] TESz rejects a connection with romlik, rokkan, roshad and roskad, other Finno-Ugric comparisons and an Iranian derivation.[4]

Earliest recorded meaning

The first certain record is a gloss in the Sermones Dominicales of about 1456: Latin caliga mala “a bad shoe” is glossed roz, in a passage on taking off, mending or changing a shoe that hurts.[4][9] The sense is “poor, worthless, worn out”.[4][5][9] ÚESz notes a place name Roz of 1137 and a personal name Rozza of 1389 as possible earlier records.[5]

Semantic evolution

From “worthless, worn out” the adjective passed to moral judgement: of a person, “naughty, dishonest” (1531), and of an act or behaviour, “wrong, wicked” (1577).[4][5] The old sense “weak, thin” is recorded again in 1840.[4] As a noun it meant “a bad person” (1598), “evil, harm” (1712), “a bad deed” (1748), “the worst part of something” (1748), and “a serious illness, epilepsy or stroke” (1766); from 1878 it is a word of abuse.[4][5]

In Transylvanian records of the 16th–17th centuries it describes broken tools and barrels, poor iron and spoilt food.[10] In dialects a rossz is the Devil or an evil spirit, often in curses such as egyen meg a rossz “may the bad one eat (you)”, and also epilepsy; a person may be rossz “thin”.[11][12][13]

Timeline

  • c. 1456 – roz glossing Latin mala in the Sermones Dominicales.[4][5]
  • 1519 – rozz in the Jordánszky Codex; also the derivative rosszas.[4][8]
  • 1531 – of a person, “naughty, dishonest”, in the Érsekújvár Codex.[4][5]
  • 1577 – “wrong, wicked” of acts and behaviour.[4][5]
  • 1597 – the derivative rosszalkodik “to misbehave”.[5][6]
  • 1604 – rosszaság “wickedness” in Szenczi Molnár's dictionary.[4]
  • 1766 – the noun “serious illness, epilepsy”.[4][5]
  • 1786 – rosszabbodik “to get worse”.[5][6]
  • 1792 – rosszall “to disapprove”.[5][6]

Meanings

Adjective

  1. bad, unpleasant, harmful to the body or senses: rossz levegő “bad air”.[2][1]
  2. Of food or drink: spoilt, not fit to eat.[2]
  3. Unfavourable, unlucky, not suited to a purpose: rossz idő “bad weather”, rossz nap “a bad day”.[2][1]
  4. wrong, incorrect: rossz úton jár “to be on the wrong road”.[1][14]
  5. Poor, inferior in quality; of soil, barren.[2][1]
  6. broken, out of order: Rossz az óra.[1][14]
  7. Wicked, evil; of a child, naughty.[1][14]
  8. (dialectal) Thin (of a person).[11][15]

Noun

  1. evil, harm, a bad thing: Nem akarok neked rosszat.[1][14]
  2. (dialectal) The Devil, an evil spirit; epilepsy.[11][12]

Word family

  • rosszalkodik
  • rosszall
  • rosszaság
  • rosszkor
  • rosszul
  • rosszabbodik
  • rosszas

Usage notes

The adverb is rosszul “badly; ill”, as in rosszul van “he is unwell”.[1][12] A Szeged proverb comforts the owner of a bad spouse or child: Jobb rossza, mint rossz nélkül, better a bad one than none.[14]

References

  1. ^ a b c d e f g h i j k Wiktionary, the free dictionary, https://en.wiktionary.org
  2. ^ a b c d e Bárczi, Géza; Országh, László (eds.) (1959–1962), A magyar nyelv értelmező szótára, 7 vols., Budapest: Akadémiai Kiadó; online at ertelmezo.oszk.hu
  3. ^ Czuczor, Gergely; Fogarasi, János (1862–1874), A magyar nyelv szótára, 6 vols., Pest: Emich Gusztáv / Athenaeum
  4. ^ a b c d e f g h i j k l m n o p Benkő, Loránd (ed.) (1967–1976), A magyar nyelv történeti-etimológiai szótára, 3 vols., Budapest: Akadémiai Kiadó, p. 3, 449
  5. ^ a b c d e f g h i j k l m n o p Gerstner, Károly (ed.) (2006–), Új magyar etimológiai szótár, Budapest: Nyelvtudományi Kutatóközpont; online at uesz.nytud.hu
  6. ^ a b c d e Zaicz, Gábor (ed.) (2006), Etimológiai szótár: magyar szavak és toldalékok eredete, Budapest: Tinta Könyvkiadó
  7. ^ a b c Rédei, Károly (ed.) (1986–1991), Uralisches etymologisches Wörterbuch, Budapest: Akadémiai Kiadó / Wiesbaden: Harrassowitz; online as Uralonet, uralonet.nytud.hu
  8. ^ a b c d Lakó, György (ed.) (1967–1978), A magyar szókészlet finnugor elemei, 3 vols., Budapest: Akadémiai Kiadó, p. 3, 538
  9. ^ a b Berrár, Jolán; Károly, Sándor (1984), Régi magyar glosszárium: szótárak, szójegyzékek és glosszák egyesített szótára, Budapest: Akadémiai Kiadó
  10. ^ Szabó T., Attila (ed.) (1975–2014), Erdélyi magyar szótörténeti tár, 14 vols., Bukarest: Kriterion / Budapest: Akadémiai Kiadó / Kolozsvár: Erdélyi Múzeum-Egyesület, p. 11, 527
  11. ^ a b c Szinnyei, József (1893–1901), Magyar tájszótár, 2 vols., Budapest: Hornyánszky, p. 2, 311
  12. ^ a b c B. Lőrinczy, Éva (ed.) (1979–2010), Új magyar tájszótár, 5 vols., Budapest: Akadémiai Kiadó, p. 4, 764
  13. ^ Kiss, Géza (1952), Ormánysági szótár, Budapest: Akadémiai Kiadó, p. 463
  14. ^ a b c d e Bálint, Sándor (1957), Szegedi szótár, 2 vols., Budapest: Akadémiai Kiadó, p. 2, 373
  15. ^ Gálffy, Mózes; Márton, Gyula (1987), Székely nyelvföldrajzi szótár, Budapest: Akadémiai Kiadó