Etymologically
Log in

próbál

This is the current revision of this entry, as edited by bogdan on 25 October 2026 at 23:55. This address is a permanent link to this version.
Changes in this edit History

Pronunciation

  • [ˈproːbaːl][1]

Forms

próbál[1] Older and dialect forms break up the initial consonant cluster or change the first consonant: porobál (1760), tróbál (1810), toróbál (1844), and in the dialects porbál, porubál, porvál, teróbál.[2][3][4]

Etymology

It is borrowed from Latin probō (“to examine; to prove”), given a Hungarian verb ending; the Latin verb is derived from probus (“tested, reliable, good”).[2][3][5][1] The noun próba “trial, test” belongs to the same family and was taken from Medieval Latin proba (“examination; mark; attempt”).[2][3][5] The same Latin words were borrowed by other European languages, compare German probieren and German Probe, Italian provare and Italian prova.[6][3]

The variants arose partly by breaking up the consonant cluster at the start of the word and partly by dissimilation of /p/ … /b/ to /t/ … /b/.[6][3] The alternation of short and long ⟨o⟩ in the first syllable goes back to the vowel quantities of Latin, and the long vowel became fixed under the Hungarian stress on the first syllable.[6][3]

Earliest recorded meaning

The verb is first recorded about 1493 in the Festetics Codex: megh próbaalak ees megh laathak eendolgaymath, “they tested and saw my works”; the sense there is “to examine, test”.[2][3]

Semantic evolution

From “to examine” the verb came to mean “to put to the test” in the Debrecen Codex (1519), “to attempt” in 1598, “to prove” in 1761 and “to rehearse” a play or piece of music in 1878.[2][3] Zaicz notes that “to attempt”, now the most common sense, is recorded only from the end of the 16th century.[5] NySz glosses it with Latin probo, tento and periculum facio from Szenczi Molnár's dictionary, and the Transylvanian records of the 17th century use it for trying out a thing and for risking a battle, harcot próbálni.[7][8]

The proverb aki nem próbál, se nem nyer, se nem veszt “who does not try neither wins nor loses” is recorded by Kresznerics and in Transylvania in 1811.[9][10] Balassi already used szerencsét próbál, to try one's luck.[11] The frequentative próbálgat appears in 1704 and próbálkozik “to make attempts” in 1815.[2][5]

Timeline

  • c. 1493 – megh próbaalak “to examine, test” in the Festetics Codex.[2][3]
  • 1519 – “to put to the test” in the Debrecen Codex.[2]
  • 1577 – the noun próba in próba kő “touchstone” in the Kolozsvár glossary.[2][3]
  • 1598 – “to attempt”.[2][5]
  • 1704 – the frequentative megpróbálgat.[2]
  • 1761 – “to prove”.[2][3]
  • 1815 – próbálkozik “to make attempts”.[2][5]
  • 1878 – “to rehearse”.[2][3]

Meanings

Verb

  1. To try, attempt: to make an effort to do something in the hope of success: Próbáltam felhívni, de nem vette fel.[12][1]
  2. (chiefly in threats or prohibitions) To dare: Meg ne próbálj hozzányúlni! “Don't you dare touch it!”[12][13]
  3. To test something by using it, to see whether it is good or fit;[12][13] szerencsét próbál, to try one's luck.[12][13]
  4. To try on a garment.[12][14]
  5. (theatre, film) To rehearse a play, song or piece of music.[12][1]
  6. (intransitive) To go through hardships, to experience much: sokat próbált ember, a man who has been through a lot.[12][14]

Word family

  • próbálkozik
  • próbálgat
  • megpróbál
  • kipróbál
  • próba

Usage notes

The proverb aki nem próbál, se nem nyer, se nem veszt is recorded from the 18th–19th centuries.[9][15] The verb mostly takes preverbs that specify the sense: megpróbál “to attempt”, kipróbál “to try out”, felpróbál “to try on”.[12][14]

References

  1. ^ a b c d e Wiktionary, the free dictionary, https://en.wiktionary.org
  2. ^ a b c d e f g h i j k l m n Benkő, Loránd (ed.) (1967–1976), A magyar nyelv történeti-etimológiai szótára, 3 vols., Budapest: Akadémiai Kiadó, p. 3, 288
  3. ^ a b c d e f g h i j k l Gerstner, Károly (ed.) (2006–), Új magyar etimológiai szótár, Budapest: Nyelvtudományi Kutatóközpont; online at uesz.nytud.hu
  4. ^ Szinnyei, József (1893–1901), Magyar tájszótár, 2 vols., Budapest: Hornyánszky
  5. ^ a b c d e f Zaicz, Gábor (ed.) (2006), Etimológiai szótár: magyar szavak és toldalékok eredete, Budapest: Tinta Könyvkiadó
  6. ^ a b c Benkő, Loránd (ed.) (1967–1976), A magyar nyelv történeti-etimológiai szótára, 3 vols., Budapest: Akadémiai Kiadó, p. 3, 289
  7. ^ Szarvas, Gábor; Simonyi, Zsigmond (1890–1893), Magyar nyelvtörténeti szótár, 3 vols., Budapest: Hornyánszky, p. 2, 1331
  8. ^ Szabó T., Attila (ed.) (1975–2014), Erdélyi magyar szótörténeti tár, 14 vols., Bukarest: Kriterion / Budapest: Akadémiai Kiadó / Kolozsvár: Erdélyi Múzeum-Egyesület, p. 10, 954
  9. ^ a b Kresznerics, Ferenc (1831–1832), Magyar szótár gyökérrenddel és deák értelmezéssel, 2 vols., Buda, p. 2, 143
  10. ^ Szabó T., Attila (ed.) (1975–2014), Erdélyi magyar szótörténeti tár, 14 vols., Bukarest: Kriterion / Budapest: Akadémiai Kiadó / Kolozsvár: Erdélyi Múzeum-Egyesület, p. 10, 955
  11. ^ Jakab, László; Bölcskei, Andrea (2000), Balassi-szótár, Debrecen (Számítógépes Nyelvtörténeti Adattár 8)
  12. ^ a b c d e f g h Bárczi, Géza; Országh, László (eds.) (1959–1962), A magyar nyelv értelmező szótára, 7 vols., Budapest: Akadémiai Kiadó; online at ertelmezo.oszk.hu
  13. ^ a b c Czuczor, Gergely; Fogarasi, János (1862–1874), A magyar nyelv szótára, 6 vols., Pest: Emich Gusztáv / Athenaeum
  14. ^ a b c Bálint, Sándor (1957), Szegedi szótár, 2 vols., Budapest: Akadémiai Kiadó, p. 2, 331
  15. ^ Csűry, Bálint (1935–1936), Szamosháti szótár, 2 vols., Budapest: Magyar Nyelvtudományi Társaság, p. 2, 248