Etymologically
Log in

csinál

This is the current revision of this entry, as edited by bogdan on 25 October 2026 at 22:00. This address is a permanent link to this version.
Changes in this edit History

Pronunciation

  • [ˈt͡ʃinaːl][1]

Forms

csinál[1] Dialects have shortened forms such as cseál, csál, csán and cán, and csinyál with the old palatal /ɲ/.[2][3]

Etymology

It is borrowed from Proto-Slavic *činjati (“to do, make”), an iterative verb that Hungarian took from a Slavic language that cannot be identified more closely.[2][4][3][5][1] The iterative is recorded only in older Serbo-Croatian činjati and Polish czyniać “to do often”; elsewhere it appears only with a prefix, as in Russian учинять (učinjatʹ, “to do, make”).[2][4][6] It is formed from Proto-Slavic *činiti (“to put in order; to do, make”), found in every Slavic language, which comes in turn from *činъ (“order”);[2][4] Hungarian csín and csíny go back to the same word.[2][4]

The /n/ of the standard form is the result of depalatalization of an earlier /ɲ/; the short forms such as csál and cán arose by contraction.[2][4][6] TESz holds that the senses “to make” and “to do”, and perhaps also “to mend” and “to hackle”, came with the word from Slavic.[2] A comparison with Mongolian is rejected.[2]

Earliest recorded meaning

The first record is in the Jókai Codex, written after 1372 and copied about 1448, where a friar asks a priest to make a fine place: cʒÿnalna egy ekes helyet; the sense is “to make, build”.[2][4]

Semantic evolution

The sense “to make, build” is the oldest;[4][2] “to mend” is recorded from 1507 and “to do, act” from 1551.[4][2] In 1506 an occupational name Ekechenalo “plough-maker” appears in a charter.[2][7] Later senses include “to hackle (flax or hemp)” from 1555, “to put, place” from 1568, a euphemism for sexual intercourse and begetting from 1572, and “to cause” from about 1750.[4]

In the dialects the verb stands in for almost any other verb, and it can mean “to give birth”, “to bring forth flowers” and “to hackle”.[8] In Szeged it is also a euphemism for “to defecate”.[9] The NSz adds the modern sense “to pretend, put on”, from 1927.[10]

Timeline

  • after 1372 (copy of about 1448) – cʒÿnalna and the causative csináltat in the Jókai Codex.[2][4]
  • 1506 – the occupational name Ekechenalo “plough-maker”.[2][7]
  • 1507 – the sense “to mend”.[4]
  • 1551 – the sense “to do, act”, and the noun csinálmány “product”.[2][4]
  • 1555 – the sense “to hackle”.[2][4]
  • 1568 – the sense “to put, place”.[4]
  • 1794 – csinálódik “to come into being”.[2][4]
  • 1927 – the sense “to pretend, put on”.[10]

Meanings

Verb

  1. To do: to be busy with something, to act: Mit csinálsz ma délután?[11][10][1]
  2. To make: to produce, build or prepare something: Vacsorát csinálok.[11][10][1]
  3. To cause, bring about a state or event: Ne csinálj botrányt![11][10]
  4. To put or place something somewhere.[10]
  5. To make something into something else, to change.[10]
  6. (colloquial) To pretend, put on: csak csinálja a bánatot.[10]

Word family

  • csinálmány
  • csinálódik
  • csináltat
  • becsinál
  • elcsinál
  • felcsinál
  • kicsinál
  • lecsinál
  • megcsinál
  • összecsinál
  • rácsinál
  • utánacsinál
  • végigcsinál
  • visszacsinál
  • csín
  • csíny

Usage notes

Egy fecske nem csinál nyarat “one swallow does not make a summer” is a common proverb.[1]

References

  1. ^ a b c d e f Wiktionary, the free dictionary, https://en.wiktionary.org
  2. ^ a b c d e f g h i j k l m n o p q Benkő, Loránd (ed.) (1967–1976), A magyar nyelv történeti-etimológiai szótára, 3 vols., Budapest: Akadémiai Kiadó, p. 1, 532
  3. ^ a b Kniezsa, István (1955), A magyar nyelv szláv jövevényszavai I/1–2, Budapest: Akadémiai Kiadó, p. 135
  4. ^ a b c d e f g h i j k l m n o Gerstner, Károly (ed.) (2006–), Új magyar etimológiai szótár, Budapest: Nyelvtudományi Kutatóközpont; online at uesz.nytud.hu
  5. ^ Zaicz, Gábor (ed.) (2006), Etimológiai szótár: magyar szavak és toldalékok eredete, Budapest: Tinta Könyvkiadó
  6. ^ a b Benkő, Loránd (ed.) (1993–1997), Etymologisches Wörterbuch des Ungarischen, 3 vols., Budapest: Akadémiai Kiadó, p. 264
  7. ^ a b Szamota, István; Zolnai, Gyula (1902–1906), Magyar oklevél-szótár, Budapest: Hornyánszky
  8. ^ B. Lőrinczy, Éva (ed.) (1979–2010), Új magyar tájszótár, 5 vols., Budapest: Akadémiai Kiadó
  9. ^ Bálint, Sándor (1957), Szegedi szótár, 2 vols., Budapest: Akadémiai Kiadó
  10. ^ a b c d e f g h Ittzés, Nóra (ed.) (2006–), A magyar nyelv nagyszótára, Budapest: Akadémiai Kiadó / Nyelvtudományi Kutatóközpont; online at nagyszotar.nytud.hu
  11. ^ a b c Bárczi, Géza; Országh, László (eds.) (1959–1962), A magyar nyelv értelmező szótára, 7 vols., Budapest: Akadémiai Kiadó; online at ertelmezo.oszk.hu