Etymologically
Log in

aztán

This is the current revision of this entry, as edited by bogdan on 25 October 2026 at 22:28. This address is a permanent link to this version.
Changes in this edit History

Pronunciation

  • [ˈɒstaːn][1]

Etymology

It is a shortened form of azután “after that, then”.[1][2] ⟨Azután⟩ is a compound from Hungarian az + után, from the demonstrative and the postposition “after”; it was at first a postpositional phrase, “after that”, which fused in sentences telling of events that followed one another.[3][4][5][6]

The word has an unusually large number of variants, which TESz explains by shortening, loss of sounds, added endings and extra sounds of emphasis: osztán, osztánnan, osztég, osztén and the short oszt, which EWUng and ÚESz derive from ⟨osztán⟩.[3][4][5] Very early it turned from an adverb of time into a conjunction, through its frequent use.[3][5]

Earliest recorded meaning

The shortened forms appear in the Sermones Dominicales: oʒtan (that is, osztán) about 1456, and aʒthan (aztán) in 1470, with the sense “then, afterwards”.[3][5] The full Az utan is older, in the Jókai Codex (text written after 1372, copied about 1448).[3][5]

Semantic evolution

The adverb meant “then, afterwards”; the use as a conjunction linking clauses, “and then”, is recorded with a question mark in the Jókai Codex and certainly in the Érdy Codex of 1527.[3] Old glosses render oztan and osztan with Latin deinde and postea.[7] Csokonai wrote osztán and osztánn.[8]

In the ÉrtSz the word has two groups of uses: as an adverb, “afterwards”, of time or of order in space, and as an emphatic word that heightens praise or, ironically, protest; and as a colloquial conjunction, “and then”, “and besides”, “on the other hand”.[9] In the Ormánság osztán means “and”, “but” and “really”, and Hát osztán? asks “so what?”.[10]

Timeline

  • c. 1456 – oʒtan (osztán) in the Sermones Dominicales.[3][5]
  • 1470 – aʒthan (aztán) in the Sermones Dominicales.[5]
  • 1527 – the use as a conjunction in the Érdy Codex.[3]
  • 1588 – the short form oszt.[3]

Meanings

Adverb

  1. then, afterwards, after that: Előbb eszünk, aztán indulunk.[9][1]
  2. Next in order (in time or space).[9]
  3. (emphatic) Really, indeed, strengthening praise or, ironically, protest: Ez aztán a meglepetés![9]

Conjunction

  1. (colloquial) And then; and besides; on the other hand, linking a clause to what was said before.[9]

Usage notes

In speech and in dialects osztán and oszt are common, and Hát aztán? means “so what?”.[3][5][10]

References

  1. ^ a b c Wiktionary, the free dictionary, https://en.wiktionary.org
  2. ^ Czuczor, Gergely; Fogarasi, János (1862–1874), A magyar nyelv szótára, 6 vols., Pest: Emich Gusztáv / Athenaeum
  3. ^ a b c d e f g h i j Benkő, Loránd (ed.) (1967–1976), A magyar nyelv történeti-etimológiai szótára, 3 vols., Budapest: Akadémiai Kiadó, p. 1, 206
  4. ^ a b Benkő, Loránd (ed.) (1993–1997), Etymologisches Wörterbuch des Ungarischen, 3 vols., Budapest: Akadémiai Kiadó, p. 112
  5. ^ a b c d e f g h Gerstner, Károly (ed.) (2006–), Új magyar etimológiai szótár, Budapest: Nyelvtudományi Kutatóközpont; online at uesz.nytud.hu
  6. ^ Zaicz, Gábor (ed.) (2006), Etimológiai szótár: magyar szavak és toldalékok eredete, Budapest: Tinta Könyvkiadó
  7. ^ Berrár, Jolán; Károly, Sándor (1984), Régi magyar glosszárium: szótárak, szójegyzékek és glosszák egyesített szótára, Budapest: Akadémiai Kiadó
  8. ^ Jakab, László et al. (1993–2019), Csokonai-szókincstár I–IV, Debrecen: Debreceni Egyetem (Számítógépes Nyelvtörténeti Adattár)
  9. ^ a b c d e Bárczi, Géza; Országh, László (eds.) (1959–1962), A magyar nyelv értelmező szótára, 7 vols., Budapest: Akadémiai Kiadó; online at ertelmezo.oszk.hu
  10. ^ a b Kiss, Géza (1952), Ormánysági szótár, Budapest: Akadémiai Kiadó, p. 23